"A szavak, a magyar szavak a hatalom és lihegő kiszolgálói szájából nem azt jelentik, amit valaha jelentettek..." (...) "...A torz, megerőszakolt magyar nyelvezetben nincs hát jó és rossz, mert nem lehet, nincs bűn és erény, nincs helyes és helytelen, nincs igaz és hamis, nincs szép és csúnya. Nem csoda, ha a fél ország fuldoklik, mert így se beszélni, se szót érteni nem lehet." Ezt mondta Orbán Viktor a Hajógyári-szigeten, az őszödi beszéd kiszivárogtatásának egyéves évfordulójára emlékezve.

Sok nehéz napot éltünk át, de itt vagyunk, és élünk - konstatálta a polgári körök korábbi főkoordinátora, Hende Csaba a Polgárok Háza megnyitásának harmadik évfordulóján tartott tegnapi rendezvényen. A 150-200, zömmel nyugdíjkorú résztvevő előtt Hende már önmagában azt is nagy eredménynek nevezte, hogy a nemzeti oldalnak van otthona, de ez eltörpül a polgári körök igazi hitvallásához képest: "Mi abroncsoztuk össze a nemzeti oldalt."

Különös módon igyekszik vitatni G. Fodor Gábor, a Századvég Intézet kutatásvezetője (Ortodoxia és eretnekség, augusztus 7.) azt, amit Orbán Viktor tusnádfürdői beszédéről írtam. (Fundamentalista coming out, július 31.). Tudniillik egy szót sem ejt a beszédről, ehelyett azzal a meredek riposzttal kísérletezik, hogy valójában én terelem metafizikai síkra a pártpolitikai küzdelmek értelmezését, majd egyszerűen egészen másról kezd el beszélni.

A kommunistázást jó okkal lehet rühelleni. Meg rosszal is. Rühellője és kommunistázása válogatja. Rossz okkal az rühell, aki könnyen és az épülés gyötrelmei nélkül akar megszabadulni a múlt tanulságaitól és a diktatúra szolgálatának morális terhétől. Aki tehát a kommunistázásban azt rühelli, amit megmutat. Jó okkal pedig az rühell, aki azt rühelli a kommunistázásban, amit eltakar. Mostanában az eltakarós kommunistázás hevült föl. A Márciusi levéllel előlépő Csoóri Sándortól Bíró Zoltánon, Für Lajoson keresztül Csurka Istvánig öszszeállt egy bősz férfikar, amely azzal bőgi tele a médiát, hogy a rendszerváltás azért lett elszúrva, azért diktálhatnak a régi rend emberei, mert úgymond hagytuk átömleni a diktatúra mocskát a demokráciába. Ahelyett, hogy jól kisöpörtük volna az egész szemetet, diktatúrával csináltunk volna a diktatúrából demokráciát, s megakadályoztuk volna, hogy szavazzanak, és egyáltalán szabadlábon maradjanak a múlt sötét bűnösei. Lassan még az is kiderül, hogy Antall Józsefet direkte ezek a sötét bűnösök csempészték az MDF élére, hogy a komcsikat átmentse. Akik ezt sugallják, hevesen együtt tapsoltak a sok lelkes küldöttel, amikor Antall pártelnökké választásakor, 1989 októberében kijelentette, hogy "bebizonyosodott a reformkommunistákkal való együttműködés politikájának helyessége". Csoóri Sándornak és Bíró Zoltánnak akkor nem azzal volt baja, hogy Antall a pártelnökként tartott első sajtótájékoztatóján leszögezte: "az MSZP nélkül nincs és nem is lehet a nemzet érdekeit szolgáló koalíció" (Népszabadság, 1989. október 24.). Ők akkor az ellen tiltakoztak, hogy az MDF önálló elnökjelöltet indított az MSZP akkori reménysége, Pozsgay Imre ellen. Antall legnagyobb bűnének az MDF-SZDSZ paktum számít, aminek éppen az lett volna az alternatívája, hogy az MSZP-t "kiengedik a karanténból", egy-két káderét bevonják a kormányba, s a kétharmados törvényeknél a szocialistákra számítanak.

Közmondásos magyar kreativitás ide, dicső pannon szürkeállomány oda, Orbán Viktor láthatóan külföldi minták (erőltetett) koppintására rendezkedett be. Nem is oly rég még a kedélyes (amúgy arcpirítóan gátlástalan) populista, Silvio Berlusconi módszereiről zengett ódákat. Aztán az olasz médiamilliárdos idol bukott (de legalább köztörvényes ügyeit megúszta), így Orbán is felhagyott heveny emlegetésével.

"Antall József az MDF ellen cselekedett...", "Göncz Árpádot felépítették...", "Diktatúrából diktatórikus eszközökkel kellett volna demokráciát csinálni..." - így emlékeztek az Echo TV Elátkozott szabadság című műsorában csütörtök este a rendszerváltásra az MDF egykori meghatározó politikusai, Bíró Zoltán, Csurka István és Für Lajos.

Orbán Viktor az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta új és új elképzelésekkel áll elő, hol a hatalomváltásról, hol csak a miniszterelnök leváltásáról. Egy legújabb felmérés szerint még a Fidesz pártján lévők nagy része sem kíván azonnali, radikális váltást.

A Népszabadság július 31-i számában Buda Péter tollából Fundamentalista coming out címmel jelent meg egy érdekes, de kétségtelenül vitára ingerlő írás. Buda Péter többek között azt állítja, hogy Orbán Viktor tusnádfürdői beszédével nyíltan és végérvényesen vállalta új politikai identitását: a modernista demokráciák alapvető filozófiai premisszáival való szakítást. Vagyis a két tábor kibékíthetetlennek és megmagyarázhatatlannak tűnő szembenállása mögött egymással antagonisztikus ellentétben álló politikai filozófiák küzdelme zajlik. A fasiszta, nemzetiszocialista, kommunista kísérleteket megidéző antimodernista fundamentalizmus (ez lenne a jelenlegi jobboldal) és a modernista demokráciák filozófiai premisszái mellett erkölcsileg elkötelezett modernista demokrata erők (ez lenne a jelenlegi bal) történelmi küzdelmének lehetünk tehát tanúi Buda Péter szerint.

A politikai beszéd ellenforradalmi - ez az 1968-as párizsi jelszó jelzi, hogy Orbán Viktor máig erős ellenfelet hívott ki, amikor Tusnádfürdőn 2007 júliusában elérkezettnek látta az időt, hogy megtartsa e kultuszév gyászbeszédét.

Fel­ké­rést kap­tam a Nép­sza­bad­ság­tól, szer­kes­­szek egy 100 ol­da­las ki­ad­ványt a Rolling Stonesról, ko­runk egyik leg­fon­tosabb ze­nei, kul­tu­rá­lis, üz­le­ti stb. je­len­ségé­ről. Meg­tisz­telt a fel­adat, mind­ös­­sze az volt a gond, hogy szűk­re szab­ták a le­adá­si ha­tár­időt. Azon­nal te­le­fo­nál­tam is a szó­ba jö­he­tő kol­lé­gák­nak, hogy kö­zös mun­ká­ra kér­jem fel őket.

Orbán Viktor a hét végén Tusnádfürdőn tartott beszédében a mai magyar baloldal politikáját kárhoztatta, s ennek kapcsán felidéztünk egy azóta sokat emlegetett részletet az általa ugyanott 2005-ben mondottakról, e baloldal "genetikai meghatározottságáról".

Én nem tudom, mit keverhetnek Tusnádfürdőn az ivóvízbe, de tény, hogy Orbán Viktor fura dolgokat beszél, ha arra jár. A 2002-es fideszes választási bukás után például polgári köröket áhított az ottani szabadegyetemen - a hozzájuk tartozó intézményekkel és médiával. Azaz gyakorlatilag egy zárt, önmagában is működőképes "ellenországot" a parlamenti ellenzék számára. Két évvel ezelőtt aztán azt is világossá tette, miért volna minderre szükség. Mert a magyar baloldal bizony tudatosan és menetrendszerűen "ráront saját nemzetére". Vagyis, a nép képviseletéhez egyszerűen semmi erkölcsi alapjuk nincsen, és soha nem is lehet - hangzott a vezér sugallata. Tavaly Orbán már azzal tréfálkozott ugyanott, hogy nem kell túl komolyan venni a középtávú alkotmányos naptárt, hisz a Fidesz hatalomátvételére még 2010 előtt sor kerülhet.

Orbán Viktor a hét végén Tusnádfürdőn rendkívül éles határt húzott a magyar bal- és jobboldal között, miközben egyebek mellett épp arról beszélt, hogy a bal- és a jobboldal hagyományos fölosztását az idő már meghaladta. A Fidesz elnöke egyszerre üzent a "hárommillió" magyarországi szegénynek és a középosztálynak.

A Fidesz a múlt héten új frontot nyitott Gyurcsány Ferenc ellen: Deutsch-Für Tamás, Orbán Viktor kabinetfőnöke ideggyengének nevezte a kormányfőt. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy Gyurcsány az egyik blogbejegyzésében azt írta, hogy ha feszült, hámlik a tenyere. Deutsch szerint ez egyértelmű tünet.

Nem kenyerem a hápogás. Az igazat megvallva, ki nem állhatom a politikai hápogókat. A fizetett hápogókat és az önkénteseket, az ügyeletes hápogókat és a hivatásosakat, a hisztérikus hápogókat és a kérlelhetetleneket egyaránt. A hápogó politikai hanghordozásban van valami színlelt, valami mélységesen őszintétlen. Talán az egyetlen, ami nem az: a hápogó gyámoltalansága és tehetetlensége.

"...De maga ez a tényállítás, ez nem új, hát ez egy közkeletű, mindenki által, azt hittem, hogy eddig tényként kezelt álláspont..." Kissé megtekert, bizonytalan mondat.